Borostyán

A borostyán osztályozásának egyik módja a szín és az átlátszóság szerint történhet. A borostyán színei: sárga, narancs, vörös, fehér, barna, zöld, kékes, és fekete.

Az átlátszóság foka a tisztától a homályosig terjed. A tiszta borostyán általában átlátszó és színe a halvány sárgától a sötét vöröses sárgáig terjed. A homályos borostyán a félig átlátszótól az átlátszatlanig terjed, színük sokféle lehet,olyan kifejezésekkel különítik el őket, mint zsíros, csont (vagy csontos), szivacsos (habos).

A zsíros borostyán nem szükségszerűen jelent zöldes színt. Kicsi buborékok vannak benne, lebegő porszemcsék, és általában áttetsző, sárgás színe a libazsírra emlékeztet, de szokták a felvert mézhez is hasonlítani. A zöld borostyánban apró buborékok és lebegő szemcsék vannak, de nincs sárgás, zsírra emlékeztető kinézete.A zöld szín valószínűleg az elhaló szerves anyagoktól red a mocsaras környezetben.
A csont vagy csontos borostyán fehéres sárga vagy barna színű, átlátszatlan és hasonló az elefántcsonthoz vagy csonthoz. Általában ebben a típusú borostyánban találhatóak fekete szerves elhaló törmelékek.

A szivacsos vagy habos borostyán nagyon lágy, ezért nem alkalmas a csiszolásra. Átlátszatlan és gyakran pirit található a repedéseiben.

Léteznek más leíró elnevezései is a borostyánnak, nem csak a színre vagy az átlátszóságra utalva, hanem a kémiai összetételre, mállékonyságra, lelőhelyre, megmunkálhatóságra, és a népi hagyományokban betöltött szerepére.

Egy másik, fizikai módja a borostyán osztályozásának a lelőhelyen alapul. A tengeri kő olyan borostyánra utal, melyet tengerben vagy tenger közelében találtak, kimosva a partra, vagy a vízben lebegve (a borostyán lebeg a sós vízben).

A szárazföldön is bányásznak borostyánt, a legtöbb Balti borostyán forrása a „kék föld” nevű közetrétegben van. Ezt a borostyánt kéreg borítja, mely elfedi a minőségét. A tengeri borostyán általában kedveltebb, mint a bányászott, mert a hullámok lecsiszolják a borostyán darabokat, egységes minőséget biztosítanak, és nincs rajtuk kéreg.

Borostyánt szárazföldön másodlagos vagy hordalék lerakódásokban is találnak. A hordalék lerakódások úgy keletkeztek, hogy az elsődleges előfordulási helyről az eróziós erők, mint a szél, a víz vagy a gleccserek elszállították a másodlagos lelőhelyre.

Egy másik fizikai osztályozás a természetes formára utal, melyben a borostyánt találták. A külsőleges borostyán úgy keletkezett, hogy kipréselődött a fa törzséből a gyanta. A belsőleges borostyánok úgy keletkeztek, hogy a gyanta belefolyt a repedsekbe és a sebekbe a fa törzsén belül.

Végezetül, a borostyánt osztályozhatjuk a kémiai összetétele alapján, általában két csoportra bontják a megkövült gyantát: succinit és retinit. A Balti borostyán succinit, és egy időben csak ezt tartották „valódi” borostyánnak, és ez a legalkalmasabb ékszernek. Borostyánsav tartalma 3-8%, míg a többi (retinit) kövület csak alig, vagy egyáltalán nem tartalmaz borostyánsavat.